Akácfa emlékeztet a hősökre - emlékhely az egyetem udvarán

A keszthelyi Georgikon 225 éves történetében kiemelkedő szerepet játszik 1848. Ennek tükrében egy emlékfa ültetésével és az 1848-49-es hősök keszthelyi örökséghelyszíneinek meglátogatásával emlékeztek az évfordulóra az egyetem elöljárói.


A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Georgikon campusát érintő 1848-as eseményeket elevenítették fel elsőként a 125 esztendős főépület udvarában kezdődő megemlékezésen. Lukács Gábor, az esemény szervezője úgy látta: az utókor adós egy 1848-as emlékhellyel, ezt kívánták pótolni az arany akác emlékfa ültetésével. A MATE Georgikon Campusának általános főigazgató-helyettese így folytatta: "A fa azért szimbolikus, mert május végén - június elején virágzik. Ugyanúgy, ahogy a Georgikon hallgatói is 1848 májusának végén döntöttek úgy, hogy csatlakoznak a szabadságharchoz, illetve a magyar haza védelméhez. Utána ez az időszak az, amikor a Georgikon először bezár, ‘48 május 25-étől 1865. november elsejéig. Tehát ez az apropója a faültetésnek."

A fát az egyetem elöljárói együtt ültették el. Azt remélik, hogy az arany akác nagyra nő majd és nagyságával is emlékeztetni fogja a mellette elmenőket a hős szabadságharcos georgikoni hallgatókra. A fa virágai illatosak, bolyhosak és aranyszínűek lesznek. 1848 üzenete, hogy a szabadságunkért mindig ki kell állnunk. "A szavunkat kell hallassuk abban, hogy az igazunkat képviseljük. Tehát nem szabad gyáván elbújni, hanem hogyha valamiről meg vagyunk győződve, hogy úgy van, úgy a helyes, akkor “szóljunk”, mint ahogy tették 48-ban. Először a fiatalok - párhuzamosan a politikusok -, aztán később a katonák is" - vélekedett Kondorosy Előd egyetemi tanár.

A résztvevők végigjárták azokat a keszthelyi utcákat, ahol nagyjaink emléktáblái találhatók. Elsőként Széchenyi Istváné előtt álltak meg a megemlékezők, ahol Tar Ferenc történész elevenítette fel a “legnagyobb magyar” szabadságharc idején játszott szerepét. Nagy Bálint polgármester és Lukács Gábor koszorúzták meg a domborművet. Hat emléktáblánál hajtottak fejet a megemlékezők.

Tar Ferenc elmondta: "A közös emlék, az tartja össze a nemzetet, bennünket, magyarokat. Ilyen a legnagyobb magyar, ugye Széchenyi. Megkoszorúztuk az emléktábláját. Persze a forradalmár költőre is emlékezünk: Petőfire, és a legismertebb magyarra, Kossuth Lajosra; és másik olyan két személyre, akik nem játszottak az országos politikában talán olyan fontos szerepet. De hát Keszthelyen nekünk, zalaiaknak mindkét személy nagyon fontos." Ők Asbóth Sándor mérnök és katona, valamint Csány László politikus. Emléktáblájuknál szintén koszorút helyeztek el a megemlékezők.




Forrás: Tüskés Balázs - Keszthelyi Televízió