FATEKNÕ, FAKANÁL, FATÁNYÉR -kiállítás

 MEGHÍVÓ

 Megnyitó: 2008. április 16., 17.00 óra
A kiállítás 2008. június 1-ig tekinthető meg.
 
Nyitva: kedd – szombat 9-17 óra (vasárnap és hétfőn zárva);
május 1-től: kedd- vasárnap 10-18 óra (hétfőn zárva)

Balatoni Múzeum - 8360 Keszthely, Múzeum u. 2.

Információ:
Tel.: 83/312-351, 83/311-335
Fax: 83/312-351
E-mail: titkarsag@balatonimuzeum.org

Beásnak a román nyelven beszélő, hagyományosan teknővájással és kanálkészítéssel foglalkozó cigány népcsoportokat nevezzük. Különböző csoportjaikat Romániában, Magyarországon, Szerbiában, Észak-Horvátországban, Szlovéniában, Macedóniában, Bulgáriában és Görögországban találjuk meg.

A beások nyelvi és kulturális tekintetben is eltérnek a honi cigányság többségét alkotó magyar és oláh cigányoktól. Megnevezésük azonban sokszor „teknős oláh” vagy „kanalas oláh”, ami hagyományos mesterségükre utal.

A Drávával határos magyar- és horvátországi megyékbe költözött, korábban román nyelvterületen élő teknővájó cigányok két nagy migrációs hullámát különíthetjük el. Az első hullám a Bánát román többségű, keleti feléből és Erdély nyugati részéből indult ki, és a 18. század második felében folyamatosan zajlott. A második hullámot a 19. század közepén a román fejedelemségek cigány rabszolgáinak felszabadítása váltotta ki.  A két csoport különböző nyelvjárása és megnevezése őrzi ennek emlékét. A 18. században nyugatra vándorolt csoport tagjait a többi teknővájó árgyelánnak (magyarul erdélyi) nevezi. A 19. században Dél-Magyarországra és Észak-Horvátországba szakadt teknővájókat pedig muncsánnak (magyarul hegyvidéki) hívják.

Az 1910-es években újabb beás csoport indult útnak nyugat felé. A magukat tincsánoknak nevező, román ajkú cigányok Bihar megyéből költöztek Tiszafüred környékére.