Fehérvasárnap

A húsvétot követő első vasárnapon (fehérvasárnap vagy komavasárnap, latin nevén Dominica in albis) egy olyan régi hagyományt tartunk életben, amely a nagy Kárpát-haza minden településén élt, s él még ma is sokhelyütt. Ez a határkerülés, határjárás  szertartása, ami a húsvéti feltámadással, megváltással a természet, az élet megújulásához kötődik.  

 A fehérvasárnap elnevezés arra utal, hogy a nagyszombaton keresztelt katekumenek ezen a napon, azaz a szent szombatot követő nyolcadik napon vehették le fehér ruhájukat, amelyet egy héten át viseltek. Az ünnep hagyományos tartalma, a határkerülés, határjárás pedig a valamikori Emmausz járásra, a sírból eltűnt Jézus keresésére és mennybemenetelének megünneplésére emlékeztet bennünket. 

 A középkorban egész Magyarország területén elterjedt szokás volt a húsvéti ünnepkörben a határkerülés vagy határjárás. A XIX. század végén az ország különböző vidékein még mind a katolikusok, mind a protestánsok gyakorolták.  

A földeken, a vetések között ereklyékkel, templomi zászlókkal, énekszóval körmeneteket, processziókat rendeztek; lóháton vagy gyalog megkerülték a határt, miközben különböző szertartásokat végeztek, hogy a vetés minél bővebb termést hozzon, kártevőktől, gonosz ártalmaktól védve legyen.  

A régiségben az emberek hitték, hogy cselekedeteikkel, énekükkel, táncukkal befolyásolhatják, segíthetik lakóhelyük, településük védelmét, megőrizhetik földjük termőképességét, eltartóképességét. A határ szertartásos körbejárásával megerősítik a határvonalakat, ellenőrzik annak épségét, hittel kívánják a benne lakó növények, állatok, emberek, - egyszóval élők egészségét. 

 A húsvét utáni első vasárnapon kezdődtek el régen a lányséták, ekkor fogadtak maguknak(pl. tojáscsokkantással, komatállal) komát, azaz életre szóló szövetséget a fiatalok, vagy ekkor erősítették meg az előző években választott komaságot. Ennek pedig az egész nemzetség összefogásában, összetartásában nagy szerepe volt, s lehet ma is. Fehérvasárnap a szigorú húsvéti böjtidő után van, tehát feloldódnak a mulatságra, táncolásra szóló tilalmak, így alkalmas időpont arra, hogy a fiatalok bevonásával, néptáncegyüttesek vezetésével, táncaival induljon el a határkerülés. Az együttesek erre az alkalomra saját kezükkel készítettek zászlókat. A néptánc nemcsak a színpadra állított koreográfiákat jelenti, nem csak a turistáknak szóló látványosság, hanem élő, szerves része az életnek, ebben az esetben a megújulást, feltámadást köszöntő ünnepeknek.

 A fehérvasárnapi határjárás szokásának megtartása nemcsak egy múltbéli hagyomány megőrzése miatt fontos, hanem a település lakosságának közösségi erejét is képes növelni. Mindazokat várjuk a határjárásra, akik szívesen fogadják a közösségépítésnek e természetes formáját !

 

Hivatkozás: Keszey Tivadar a Család Iskola igazgatója