Részlet a Tudástárból - Törvénytárak a Balatoni Múzeum Könyvtárából

A Corpus Juris Hungarici a magyar törvények magánszemélyek által készített gyűjteménye. Magyarország legfontosabb törvénytára volt évszázadokon keresztül.
       1525-ben törvény írta elő a kéziratos másolatokból ismert királyi dekrétumok összegyűjtését, de az első kiadásra csak 1584-ben került sor. A mű jogi értelemben nem volt hiteles, a sokszor csak másolatokban fennmaradt oklevelek miatt sok hiba volt benne.
        A második kiadás (1628) már teljességre törekedett és nem csak az időközben megjelent törvényeket, hanem Werbőczi Hármaskönyvét (1514) is beledolgozták.
         Az 1696-os kiadásnak Szentiváni Márton nagyszombati jezsuita nyomdász adta a Corpus Juris Hungarici (magyar jogszabályok összessége) címet. Ez már olyan törvénytár lett, ami minden lényeges kérdésben eligazított, egymagában is elégséges volt a helyes joggyakorláshoz.
          A törvények nyelve 1836-ig latin, 1840 után csak magyar.
         A törvénygyűjtemény mindvégig magángyűjtemény maradt, mert a törvényhozás nem szentesítette, de a jogkeresők és jogalkalmazók mindvégig hivatalos kiadványként használták.
1896-ban új sorozatot indítottak, majd évről évre kiadták az újabb törvényeket, a pótkötetekkel együtt egészen 1918-ig.
A gyűjteményt később két részre bontották. Az első 1000-től tartalmazta a törvényeket1848-ig, a másodikban az 1867 után keletkezett törvényeket adták ki. A második rész utolsó kötete 1948-ban jelent meg.
        Az 1751. évi kiadásból 2 kötetet mutatunk be. Ezt a kiadást Szegedi János nagyszombati jezsuita egyetemi tanár gondozta, a másik kötet 1844-ben jelent meg, már kizárólag magyar nyelven.