Tavaszi napéjegyenlőség

Március 21-én teljes az egyensúly a nappal és az éjszaka, a külső és a belső világ, a férfi és a nő között. Ezt az egyensúlyt a Kárpát-medencében a Víz Úrnője hozza el nekünk. A víz - az Istennő vére - éltet minket, táplálja a földeket, az elvetett magokat, és tisztít.

Népszokásaink őrzik Villő Istennő emlékét. Villő haját virágokkal és zöld ágakkal, a testét kagylókkal díszítő tündérleány, aki elhozza a tavaszt. Villő Istennő jelenik meg a villőzés alkalmával házról házra hordott,  szalagokkal vagy festett tojásokkal díszített villőágban, amely elhozza a tavaszt, miután a kiszebabával kidobták a telet a vízbe. Vízben cserél helyet a két Istennő, vízben tűnik el az egyik és vízből emelkedik ki a másik, aki figyelmünket belülről ismét a külső világba irányítja. A téli, lecsendesült időszakban befelé figyeltünk, szembenéztünk lelkünk mély kútjába elrejtett érzéseinkkel, azokat magunkhoz öleltük, megértettük, mit üzennek nekünk, és most itt az ideje, hogy velük új teremtésbe kezdjünk. 

Mielőtt Villő áldásával növekedni kezdenek elvetett magjaink, hívjuk az Ő ajándékának, a víznek a megtisztító erejét,  tisztítson meg minket, gyógyítsa érzelmeinket. Ez az ősi szokás bújik meg ma is a húsvéti locsolkodás mögött. A régen minden bizonnyal tavaszi napfordulóhoz kötődő szokás a kereszténység hatására kapcsolódott össze a húsvét ünneplésével.

A tavaszi napforduló Úrnője jelenik meg Gyümölcsoltó Boldogasszonyunk alakjában is. Ő a termékenységet és a növekedést segítő Istennő, megérinti, beoltja a gyümölcsfákat és azok termést hoznak, gyümölcsöt érlelnek érintése nyomán. Gyümölcsöltó Boldogasszonyunk növekedésre indítja a mezőt, visszahozza a fecskéket és gólyákat, sőt tiszteletére a hal is felveti magát a vízben. 

A Víz Úrnőjéhez kapcsolódnak álló- és folyóvizeink. Ő a Tisza vizében hosszú szőke haját fésülgető Úrnő, aki gyengéd anyaként fogadja a hozzá siető kis folyókat, de megtapasztaljuk zabolátlanul tomboló érzelmeinek erejét is, amikor haragra gerjedve áttöri a gátakat. A Balaton vize az egykor ezt a földet borító őstenger maradványa, Thétisz tengeristennő könnyei. A Föld szelleme szerelmet érzett a Tenger Istennője iránt és szerelmét igazi macsó módjára próbálta bizonyítani, hatamas bazaltsziklákat dobált és őrjöngött. Az Istennő megijedt, és egy barlangba menekült. A Föld szelleme felszippantotta a tenger vizét, kereste szerelmét, majd végül bánatában lefeküdt a földre, de teste zuhanása elzárta a barlang bejáratát. A megmaradt szűk kis rés elég volt arra, hogy az Istennő könnyei kiszivárogjanak, és létrehozzák a Balatont. Thétisz a víz azon őserejét szimbolizálja, amely egyszerre képes pusztítani és életet adni. A Duna vize pedig nem más, mint Danu Istennő életet adó vére, az örök élet vize, amely őrzi az előttünk ezen a földön jártak tudását, érzelmeit, vágyait és reményeit.

A Víz Úrnőjét  kőkori őseink Madáristennő alakban tisztelték. Számtalan régészeti lelet tesz erről tanúbizonyságot: vázák, kancsók, csörgők és egyéb rituális tárgyak a MadárIstennő alakjával, és a víz ősi szimbólumaival díszítve.

 

Hivatkozás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Napfordul%C3%B3 , http://mek.oszk.hu/02700/02789/html/170.html